- Először is gratulálunk az U18-as Európa-bajnokságon elért ötödik helyhez, szép eredményt értetek el! Milyen volt belülről megélni a kontinenstornát? Elégedett vagy a saját teljesítményeddel? Van kedvenc emléked, pillanatod az Eb-ről?

Már egész évben vártam ezt a nyári Eb-t! Egyrészt a csapattal együtt töltött idő miatt, jó közösséget alkotunk ezekkel a lányokkal, szeretünk együtt lenni, mert mindig remek a hangulat. Másrészt pedig az izgalmas és sokkal másabb meccsek miatt, amik vannak egy-egy ilyen válogatott tornán, mint amiket itthon játszunk a bajnokságban. Szerintem elég sok eséllyel indultunk neki ennek a tornának, probáltuk is a lehető legtöbbet kihozni belőle. A csapat nagy része már évek óta ismeri egymást, hiszen több éve együtt játszunk a korosztályos válogatottakban, és a korábbi összetartásokon is volt alkalmunk összerázódni kicsit, ezért ezzel nem volt probléma. A tornát az elég erős kerettel bíró francia csapattal kezdtük, akiket nem sikerült megvernünk sajnos, viszont a csoport másik két csapata ellen szép, magabiztos győzelmeket arattunk.

A kedvenc emlékem abszolút az olaszok elleni nyolcaddöntő: szerintem azon a meccsen mindenki beleadott mindent és teljes szívünkkel tudtunk küzdeni egymásért és a csapatért, így pedig  sikerült megfordítani egy 14 pontos hátrányt.

A saját teljesítményemmel kapcsolatban nem vagyok maradéktalanul elégedett, szerintem többet is ki tudtam volna hozni magamból. Kicsit döcögősen kezdtem a tornát, de szerencsére sikerült formába lendülnöm a második-harmadik meccsre, utána pedig ritmusban tudtam maradni az egyenes kieséses szakaszra is.

- Tavaly igazoltál a DVTK-hoz, ahol rögtön fontos feladatok vártak rád, az Euroligában is bemutatkoztál. A válogatottban is jelentős szerep hárult rád, minden mérkőzésen kezdőként léptél pályára. Inkább nehéz számodra ez a nagy nyomás, vagy motivál, hogy komoly szerepet kapsz?

Ez egy összetett, nehéz kérdés. Nyilván az elején hatalmas volt a nyomás, minden új volt a számomra és egyszerre nagyon sok információt és új dolgot kellett megtanulnom. Ez nem volt könnyű. Szerencsére viszonylag gyorsan tudtam alkalmazkodni és megtanulni kezelni az új helyzeteket, feladatokat, ezután már kicsit könnyebben ment a játék is. Másrészt pedig motivált is az elejétől kezdve, hogy a stáb tagjai bíznak bennem annyira, hogy kezdőként küldjenek a pályára. Legyen szó a Diósgyőrről vagy a korosztályos válogatottról, ez a bizalom nagyon motiváló volt. Természetesen az is egy nagy segítség volt nekem, hogy a nővérem mellettem volt, így bármikor tudtam hozzá fordulni egy kis tanácsért. Nina rengeteget segített nekem az előző szezonban.

- Idén is nagy kihívások várnak rád, hiszen még élesebb lett a verseny a posztodon a játékpercekért. Hogy érzed, miben sikerült a legtöbbet fejlődnöd, és mi az, amiben szeretnél előre lépni? Mik a céljaid a következő szezonra?

Szerintem ebben az évben leginkább a dobásban sikerült fejlődnöm. Az év kezdeténél még nem annyira magabiztosan vállaltam el a hárompontosokat, ha volt is egy tiszta helyzetem, még nem mertem beleállni egy-egy külső dobásba. Év végére eljutottam oda, hogy hezitálás nélkül is sikerült megdobnom őket, ezt nagy előrelépésnek tartom ezen a területen. Célnak azt fogalmaznám meg, hogy szeretnék még fizikálisan erősödni egy kicsit, most leginkább erre van szükségem. Azt biztosan megígérhetem, hogy idén is keményen fogok dolgozni, és igyekszem kiharcolni a játékperceket.

 - Az előző idényben gyorsan beloptad magad a szurkolók szívébe a hozzáállásoddal, küzdeni tudásoddal. Hogy éled ezt meg? Mit üzensz nekik az új szezon kezdete előtt?

Őszinte leszek, ez egyébként adott is nekem egy kis önbizalmat, hogy a szurkolok az elejétől kezdve nagyon jól fogadtak és mindenben támogattak. Hihetetlen, milyen jó hangulatot tudtak teremteni a csarnokban hétről hétre, hétköznap és hétvégén egyaránt! Már alig várom, hogy elkezdhessük a szezont és újabb sikereket érhessünk el együtt!