Hasonlóan az Emigrantes rojos csoport tagjaihoz, rájuk is fokozottan igaz, hogy elsősorban idegenben vannak otthon. A csoport vezetőjével, Benedek Zsolttal beszélgettünk.

Az észak-dunántúliak a szombathelyi lelátón (Fotó: Szabó Gábor)


- Kérlek, hogy mesélj kicsit magadról és a kezdetekről.
- Ott kezdeném a történetet, hogy én is, mint sokan mások, elszármaztam Miskolcról még a kilencvenes években. A katonaság után már nem hazamentem, hanem Győrben maradtam, később családot is itt alapítottam, de a Diósgyőr megmaradt örök szerelemnek. Amikor a gyerekek még kicsik voltak, előfordult, hogy el tudtam szabadulni és haza tudtam menni egy-egy meccsre, néha idegenbeli meccsekre is. Később ez alábbhagyott, ahogy a munka egyre több, időm pedig egyre kevesebb volt. A fiam is örökölte tőlem a DVTK szeretetét, mondanám, hogy az anyatejjel szívta magába, de ugye a feleségem Győrbe való, így ez nem egészen igaz. Eltelt pár év, két vagy három évvel ezelőtt jött egy ETO elleni meccs, amire a fiammal együtt indultam el, hazafelé menet azt láttuk, hogy piros-fehérbe öltözött srácok mennek az iparhídon, odamentünk hozzájuk és kiderült, hogy ők is Győrben laknak. Hamar megbeszéltük, hogy össze kellene járni, elkezdtük szervezni a nekünk közelebbi például a pápai, szombathelyi DVTK-meccseket. Többnyire családos, kispénzű emberekről van szó, így ez sem volt olyan egyszerű. Ahová lehetett, oda elmentünk. Közben lett egy helyi kocsmánk, ahol a pincér is miskolci és Diósgyőr-szurkoló. Ha kérjük, akkor mindig lejátssza a zenéket, indulókat, amik Miskolchoz, a DVTK-hoz kötődnek.

- Mikor lettetek baráti társaságból csoport?
- Maga a csoport története nagyon friss. Körülbelül egy évvel ezelőtt megjelent egy Németh Csaba nevezetű srác, akiről kiderült, hogy nem is miskolci, semmilyen kötődése nincs a városhoz, ráadásul Újpesten született, Ferencvárosban lakott, plusz Somogy megyei. Őt annyira magával ragadta az a hangulat, ami egy-egy Diósgyőr meccsen van, hogy "belehalt volna", ha nem tartozhat közénk. Felvetette, hogy csináljunk egy csoportot a facebookon és szedjük össze azokat az embereket, akik a környéken laknak és Diósgyőr szurkolók.

- Hányan voltatok kezdetben, és hányan vagytok most?
- Hárman-négyen kezdtük, most pedig már több mint harmincan vagyunk. Már van saját drapériánk és pólónk is.

- Ha jól értem, akkor több alkalommal juttok el a DVTK idegenbeli meccseire, mint a hazaiakra.
- Így van, mi idegenben vagyunk otthon. Szombathelyen én most nem tudtam ott lenni, mert dolgoztam, de a srácok ott voltak. Képviseltetjük magunkat most már elég sok helyen. Hála Istennek, ahogy bővült a létszám, most már egyre több ember van, aki tud vinni másokat autóval, de ha minden igaz, akkor hamarosan lesz buszunk is. Egyelőre egy Győr, egy Pápa, egy Haladás vagy egy Puskás Akadémia elleni meccsre tudunk elmenni, esetleg egy-egy pesti meccs is szóba jöhet. Miskolcra nehezebben jutunk el sajnos.

- Ha valaki hasonló cipőben jár és most hall rólatok először, akkor hogyan talál meg titeket?
- A facebookon rá kell keresni az Észak-Dunántúlon élő Diósgyőr Szurkolók Csoportjára. Aki csatlakozni szeretne, annak egy kis ellenőrzésnek alá kell vetnie magát. A jelentkezőnek látjuk a facebook oldalán is, ha piros-fehér a szíve, valamint pár kérdést is felteszünk. Hárman vagyunk adminok, ha látjuk, hogy valaki elkötelezett, és igazi Diósgyőr szurkoló, akkor nagyon nagy örömmel fogadjuk.

- Nem kedvez nektek a sorsolás, hiszen Dunaújváros kivételével nem nagyon fogunk a Dunántúlon játszani. Mi a következő meccs, amit terveztek?
- A miskolciak lehet, hogy máshogy látják, de a mi szempontunkból a sorsolás most nagyon szomorú. Valamelyik pesti mérkőzésre szeretnénk elmenni.

- Ha jól tudom, akkor az Újpest ellen voltatok itthon utoljára.
- Így van, akkor sokan hazajutottunk. Sikerült egy kis akciónk is, amit régóta terveztünk. Még Pápán találkoztunk Árki Gáborral, aki megígérte, hogy segít nekünk abban, hogy egy általunk aláírt szurkolói pólót eljutassunk a játékosoknak. Erre sor is került a mérkőzés alkalmával, sajnos játékos nem tudta személyesen átvenni azt, mert ilyenkor elég feszült a hangulat, de Dr. Szűcs Ákos és Ferencsák Tamás közreműködésével később a csapat is küldött nekünk egy aláírt zászlót, és ezzel meg is pecsételődött a sorsunk. Kicsit hivatalossá is vált a csoport, érezhető is, hogy vagyunk, és elismernek minket.

A szurkolók ajándéka


"Köszönjük az ajándékot!"

- Én magam is a Dunántúlról származom, így külön öröm, hogy már ott is van szurkolói csoportja a Diósgyőrnek - mondta Gosztonyi András, a DVTK csapatkapitánya.
- Nagyon köszönjük a pólót, megígérhetem, hogy gondját fogjuk viselni, nem hagyjuk elkallódni. Külön szeretném megköszönni a legutóbbi Haladás elleni szurkolást, a pályán sokszor úgy érzetük, mintha többen lennének a diósgyőriek, mint a hazaiak. Remélem személyesen is találkozunk valamelyik idegenbeli meccs után, és együtt tudunk ünnepelni egy újabb diósgyőri győzelmet.

Szólj hozzá a DVTK hivatalos facebook oldalán!